Legyen világosság – de bennünk is

El sem olvasva a tájékoztató feliratot, máris elfog az undor. A helyiségben mindent, de tényleg mindent (mű)haj borít. A falakat, a lépcsőt, amelyre leülhetünk, a puffokat, a lámpaernyőt – az összes felületet amúgy kellemes színárnyalatú, lazán hullámzó tincsek fednek. Döbbenetes élmény rájönni, hogy miközben a fejünkön viselve a hajkorona nemcsak teljesen természetes, de egyenesen a nők egyik fő ékessége (lehet), amint eltávolítjuk a normál közegéből, kifejezetten taszítóvá válik, és rendkívül erős negatív érzéseket kelt bennünk (a levesben ugye egyetlen szál is elég ehhez).

De nemcsak erről, hanem a Light Art Museum (LAM) legújabb, EGO című kiállításának valamennyi alkotásáról elmondható, hogy képtelenség mellettük semlegesnek maradni. Végigjárva az installációkat hol elismerően sikkantunk fel, hol borzongani kezdünk, hol vigyorra húzódik az ajkunk, hol próbálunk láthatatlanná válni. Az alkotások között öt deklaráltan valamilyen érzelmet akar kelteni bennünk – az elsőként említett undor mellett a szomorúság, a harag és a bizonytalanság kapott nevesített külön teret, egy helyiségben pedig a tájékozódóképességünktől fosztanak meg bennünket –, azonban valamennyi kiállított mű megszólít minket, gondolkodásra késztet.

Identitás határok nélkül

Sőt, ennél is többre: önreflexióra, kérdések feltevésére, őszinte szembenézésre azzal kapcsolatban: ki is vagyok én. „Évszázadokon át hittük, hogy az identitásunk egy biztos, megváltoztathatatlan mag a bensőnkben. A modern idegtudomány, a tudatfilozófia és a digitális kultúra azonban alapjaiban rendítette meg ezt a bizonyosságot. Ma már tudjuk, hogy az egónk valójában egy folyamatosan újraalkotott modell, amelyet az agyunk, a társadalmi szerepeink, a közösségi médiában megosztott fotóink és a rólunk tanuló algoritmusok közösen építenek fel. A valós, a fiktív és a digitális identitásunk határai mára teljesen elmosódtak. Az EGO című tárlat ezt az összetett helyzetet kívánja bemutatni” – olvasható a kiállítás ismertetőjében.

Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

Az EGO a LAM ötödik kiállítása, és mint Vida Szabolcs kurátor elmondta, abban is különbözik a korábbiaktól, hogy egyrészt rengeteg magyar művész kapott lehetőséget, másrészt a művek csaknem fele kifejezetten ide, erre a tárlatra készült.

Valamennyi látnivalót nem tisztünk bemutatni, csak néhányat emelnénk ki „étvágygerjesztőként”. Az egyik kedvencem egy hatperces kisfilm, amelyet az alkotó a Google Street View autójának kamerafelvételeiből állított össze. A kilencszemű jármű véletlenszerűen bukkan fel a világ minden pontján, így az évek során készített felvételeket vicces, megható és felkavaró helyszíneken egyaránt. Az AI segítségével a művész ezekből állított össze egy filmet. Ugyancsak videófilm mutatja be – és figurázza ki – azt a trendet, hogy az önjelölt életvezetési tanácsadók, guruk mindenre ugyanazokat az elcsépelt frázisokat mondogatják – mintha ezek bármire is megoldást jelenthetnének.

Rendhagyó önvizsgálatra hívnak

Az egyik teremben kifejezetten nyomasztó fény- és hanghatások várnak, bár a kurátorok szerint ha végigcsináljuk a negyedórás programot (csukott szemmel), kipihenten, feltöltődve kelünk fel az ágyról, amely masszíroz, miközben piros és kék fények villódznak körülöttünk, a hangszóróból és a fejhallgatóból pedig üvölt a relaxációs zene. Mint megtudtuk, pontosan ezt a hullámhosszú fényt használják a manapság rendkívül divatos sejtregeneráló kezelésekben, úgyhogy megfiatalodva sétálhatunk tovább a kiállításon.

Lóg a falon olyan tükör, amelyben csak a többiek arcát láthatjuk, a sajátunkat nem, meghallgathatunk egy különleges hangszert, és rácsodálkozhatunk egy monumentális, csillogó feliratra, egy bibliai idézetre (Let there be light – Legyen világosság), amely egyszerre felemelő és nyomasztó.

Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

A LAM abban is megújul, hogy a most nyíló kiállítás mellé igyekeznek minden héten társművészeti előadásokat is szervezni.

A programsorozatban először a Hodworks Társulat Charlie című előadását nézhetjük meg október 22-én, a darabban Tóth Károly elektromos kerekesszékkel közlekedő táncos a saját tapasztalataiból és mindennapjaiból merítve mutatja meg, hogyan lehet a mozgás sokféleségéből táncot létrehozni.

És ha már EGO a kiállítás címe, és a kurátorok ajánlása szerint a tárlat célja, hogy rendhagyó önvizsgálatra hívjon minket, be kell vallanom zárásként: az egóm követelésére muszáj volt kipróbálnom a bejáratnál elhelyezett installációt, és megtudnom, hogyan képzel el engem az AI. Ezt bármelyik látogató megteheti egyébként, csak egy kis emelvényre kell felállni, egy ideig a képernyőre bámulni, majd felolvasni egy angol mondatot. Ha a gép elfogadja a „jelentkezést”, megjelenít minket egy óriási kivetítőn.

Az EGO kiállítás a tervek szerint 2027. február végéig látogatható a Light Art Museumban (1054 Budapest, Hold u. 13.). Az épület korábban piacként üzemelt, fűtése és hűtése nincs, érdemes rétegesen öltözni. Mivel elég nagy teret kell bejárni, kényelmes cipőt vegyünk fel. Az installációk között több is hosszas időtöltést kíván, ezért a látogatásra 2-3 órát tervezzünk.