Assisi Szent Ferenc örökségéért verseng az olasz politika

Az assisi bazilika két egymás fölé épített temploma és hatalmas kolostora messziről uralja az umbriai tájat. A látvány nehezen egyeztethető össze azzal az emberrel, aki a gazdagság helyett a szegénységet választotta. Ferenc halála után két évvel, 1228-ban IX. Gergely pápa letette a szentély alapkövét, a bazilikát 1253-ban szentelték fel. Assisiben a rendalapító emléke egyszerre él hitbeli példaként, kulturális örökségként és politikai hivatkozási pontként. A NZZ am Sonntag riportjában megszólaló Eduardo testvér szerint maguk a ferencesek is hozzájárultak a szent megszelídített képének kialakításához. „Mi voltunk az elsők, akik eladtuk őt” – fogalmazott az Argentínából származó szerzetes. A felsőtemplom Giottónak tulajdonított freskóira mutatott: a madarakkal beszélő, farkast szelídítő, Krisztus sebeit viselő szent alakja szerinte eltakarta a kényelmetlen, makacs, olykor nehezen kezelhető embert.

Nemzeti ünnep és politikai örökség

A nyolcszázadik évforduló új lendületet adott Ferenc közéleti felhasználásának. A Giorgia Meloni kormányzása alatt elfogadott, 2025. október 8-i törvény január 1-jétől országos ünnepnappá tette október 4-ét. A jogszabály a békét, a testvériséget, a környezet védelmét és a szolidaritást nevezi meg az ünnep értékeiként. A rendelkezés nem csak a jubileumi évre szól. Idén a dátum vasárnapra esett, de a nemzeti naptárba emelt megemlékezés politikai jelentőségét ez nem csökkenti. Október 4-e Ferenc egyházi ünnepe, halálának pontos dátuma viszont 1226. október 3. Az október 4-i assisi szentmisén Matteo Zuppi bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke a békét hangsúlyozta: a háború nem elkerülhetetlen végzet. Volker Leppin, a Yale Egyetem történeti teológiával foglalkozó professzora az NZZ-nek azt mondta: Meloni a szentet az olasz egység azonosulási alakjává teszi. Szerinte ez része annak a törekvésnek, hogy a miniszterelnök maga mögött egyesítse az országot. A történész az 1926-os évfordulóhoz kapcsolódó párhuzamot is felidézte. Benito Mussolini akkor nemzeti ikonként ünnepeltette Ferencet, Itália különleges szellemi és kulturális küldetésének bizonyítékát látva benne. Paolo Ardali pap az 1926-os ünnepi kiadványban a szentet a Ducéhoz is hasonlította, vezetői akaratot, engedelmes követést és harci szellemet tulajdonítva neki. Leppin a nemzeti egység szolgálatába állított szentkép folytonosságát bírálja, nem a két politikai rendszer azonosságát állítja.

Békeapostol, környezetvédő és pártjelkép

Ferenc örökségére más politikai táborok is igényt tartanak. A békemozgalmak az erőszakról való lemondást, a környezetvédők és az állatvédők a természethez fűződő kapcsolatát emelik ki. Az Öt Csillag Mozgalom alapítását 2009-ben tudatosan október 4-ére időzítették. Beppe Grillo a belső pártharcok idején saját követőit „igazi ferenceseknek”, Giuseppe Conte híveit pedig „jezsuitáknak” nevezte. A rendi jelzők ebben a vitában politikai címkékké váltak. A jobboldali Matteo Salvini nyilvánosan viselt Tau-kereszttel, a ferences hagyomány jelképével is jelzi vallási kötődését. A tisztelt elődre hivatkozó politikus úgy mutathatja be céljait, mintha hiteles hagyományt folytatna, miközben csak a neki megfelelő vonásokat emeli ki. Marco Moroni, az assisi Sacro Convento elöljárója éppen ezt kifogásolta a svájci lapnak. Az állatbarát, a béketeremtő és a vallások közötti kapcsolatokat építő Ferenc mind felismerhető a hagyományban, egyik kép sem írja le azonban az egész embert. Moroni az eretnekségek logikájához hasonlította, amikor egy részletet a teljes igazságként kezelnek. A kritika nem a béke vagy a természetvédelem ellen szól, hanem az egyoldalú értelmezések ellen. A bazilika kommunikációját irányító Giulio Cesareo testvér Mary Poppins táskájához hasonlította az örökséget: mindenki találhat benne valamit, legyen az társadalmi igazságosság, természetvédelem vagy imádság. A politikai felhasználást „franciswashingnak”, ferencrefestésnek nevezte: egy csoport a szent tekintélyével javítja megítélését, függetlenül attól, mennyire követi a példáját.

Az ember a megszelídített szentkép mögött

Ferenc 1181 vagy 1182 táján, gazdag assisi posztókereskedő fiaként született. Ifjúként lovagi dicsőségre vágyott, háborúba indult, majd fogságot és betegséget is átélt. Megtérése után lemondott korábbi életéről: a püspök előtt ruháit is visszaadta apjának, és a radikális szegénységet választotta. Példája másokat is magával ragadott, köztük Klárát, a későbbi klarissza közösség alapítóját. A növekvő mozgalom azonban szabályokat és szervezeti kereteket követelt. A rendalapítónak szegénységeszményét a közösség fenntartásával kellett összeegyeztetnie, a belső feszültségek elől remeteségekben keresett csendet. Halála után az életrajzok a csodatévő szentet állították előtérbe. Paul Bösch svájci újságíró, egykori kapucinus 2005-ös könyvében e források átalakítását vizsgálta. A stigmák történetét is bírálta; ez az ő értelmezése, nem általánosan elfogadott következtetés. A jubileumi évben a ferencesek február 22. és március 22. között nyilvános tiszteletadásra kiállították Ferenc földi maradványait. A szervezők szerint az esemény az evangélium megélésére és a testvériségre hívott. Niklaus Kuster svájci kapucinus teológus viszont az NZZ-nek felvetette: a szent üzenete helyett nem a középkori ereklyetisztelethez térnek-e vissza. Úgy vélte, a döntésben Carlo Acutis assisi kultuszának népszerűsége is szerepet játszhatott. Ez feltételezés, nem igazolt szervezői szándék. A tizenöt évesen leukémiában elhunyt, informatikával is foglalkozó Acutist XIV. Leó pápa avatta szentté 2025. szeptember 7-én. Assisi másik zarándokhelyén, a Santa Maria Maggiore templomban fiatal látogatók tömegeit vonzza. Eduardo testvér szerint Ferenc a személye körüli felhajtásra alighanem úgy válaszolna, hogy hátat fordít neki, és elvonul La Verna csendjébe.