Donald Trump már a dezinformáció elleni európai fellépésbe is beleszól, Magyar Péternek is válaszolnia kell egy kényes kérdésre

Az amerikai külügyminisztérium nyomására Kanada és Litvánia visszafogta részvételét egy dezinformációról szóló vilniusi konferencia támogatásában, az Európai Unió külügyi szolgálatának neve pedig lekerült a rendezvény támogatói közül, Franciaország ugyanakkor kitartott a szervezők mellett. A Trump-adminisztrációnak azzal a programponttal volt baja, amely az Egyesült Államokat is az Európát érintő külföldi információs beavatkozás lehetséges forrásaként tárgyalja.

A #Disinfo2026 című, október 7–8-án tartott rendezvényt az EU DisinfoLab nevű brüsszeli civil szervezet hívta össze. Kutatók, újságírók, technológiai szakemberek és döntéshozók találkoztak a litván fővárosban, hogy az összehangolt befolyásolási műveletekről, az internetes platformok felelősségéről és a mesterséges intelligencia új kockázatairól beszéljenek. A programot már szeptemberben közzétették.

Eltűntek a támogatók logói

Hírügynökségi jelentés szerint amerikai tisztviselők arról folytattak levelezést, hogy a külügyminisztérium napokon át kereste meg a litván, kanadai és francia partnereket. Az amerikai diplomaták kifogásolták az „USA mint FIMI-fenyegetés” című panelt. A FIMI az Európai Unió szóhasználatában a külföldi információmanipulációt és beavatkozást jelenti. A kifejezés az összehangolt, megtévesztő terjesztési módszereket és a politikai folyamatok befolyásolására irányuló akciókat is magában foglalhatja.

A Guardian szerint a litván külügyminisztérium, a kanadai diplomácia és az Európai Külügyi Szolgálat logóját röviddel a tanácskozás előtt eltávolították a szervezők honlapjáról; egyes nyomtatott anyagokon a jelképeket letakarták. A litván és a kanadai fél arra hivatkozott, hogy a konferencia bizonyos megközelítései nem tükrözik hivatalos álláspontját. Fontos különbség, hogy a diplomáciai szolgálat támogatói szerepének megszűnése nem jelenti automatikusan valamennyi uniós pénzügyi kapcsolat megszakítását.

Washington szerint elfogadhatatlan, hogy szövetséges országként az Egyesült Államokat olyan fenyegetésként állítsák be, amilyenként Európában jellemzően Oroszországot vagy Kínát vizsgálják. Az amerikai érvelés lényege: a közös fellépést gyengíti, ha a partnerek egymást is külföldi befolyásolással hozzák összefüggésbe. A konferencia szervezői ezzel szemben abból indulnak ki, hogy a beavatkozás módszereit az elkövető kilététől függetlenül vizsgálni kell.

Az uniós fellépés régebbi az amerikai vitánál

Az EU 2015 óta fejleszti azokat az elemző és kommunikációs képességeit, amelyekkel az orosz dezinformációs kampányokat követi nyomon. A külügyi szolgálat az elmúlt években külön jelentésekben vizsgálta az információs műveleteket, az állami és nem állami szereplők közötti kapcsolatokat, valamint a hamis vagy manipulált tartalmak terjedését. A cél a választási folyamatok, a közbeszéd és a külpolitikai döntések védelme. Az orosz agresszió és az ukrajnai háború miatt ez az uniós biztonságpolitika állandó témájává vált.

Más eszközökkel dolgozik az uniós digitális szolgáltatásokról szóló rendelet, a DSA. Ez elsősorban a nagy online platformok működését és a rendszerszintű kockázatok kezelését szabályozza, nem pedig egy külpolitikai ellenféllel szemben létrehozott különleges tilalom. A szabályozás körül Washington és Brüsszel között korábban is voltak viták. Az amerikai politikai szereplők egy része a szólásszabadság korlátozásától tart, az európai intézmények pedig az átláthatóságot, a felelősséget és a felhasználók védelmét hangsúlyozzák. A két megközelítés közötti különbség a vilniusi vitában különösen jól látható.

Egy kutatói panel felvetése önmagában nem az Európai Unió hivatalos minősítése, és nem bizonyítja, hogy az amerikai kormány konkrét beavatkozási műveletet hajtott volna végre. Ugyanakkor a diplomáciai nyomásgyakorlás ténye külön kérdést vet fel: milyen szabadsággal dolgozhatnak a befolyásolási módszereket vizsgáló független szervezetek, ha kutatásuk az egyik legerősebb nyugati szövetségest is érinti?

Budapest számára is kényes egyensúly

Magyarországon a kérdésnek sajátos előzménye van. Az Orbán-kormány időszakában visszatérő vita folyt az orosz befolyásról, a kormányzati kommunikáció és a pártpolitikai propaganda kapcsolatáról, valamint arról, milyen mozgástere marad a független médiának és a civil szervezeteknek. Az előző kabinet az Európai Unió több kezdeményezésével szemben a nemzeti szuverenitás védelmét hangsúlyozta, miközben szoros politikai viszonyt épített Donald Trumppal.

Magyar Péter kormányának is érdeke az amerikai biztonsági és gazdasági együttműködés, így a vilniusi ügyben felmerül a dilemma: Magyarország támogatja-e az információs beavatkozások következetes vizsgálatát akkor is, ha az valamelyik szövetséges politikájának kényes kérdéseit érinti.