Nem veszítenék el végleg a munkavégzés jogát a kamarai belépéssel késlekedő orvosok

A törvényalkotási bizottság csak részben fogadta meg az államfő kifogásait: enyhítene a kamarai belépési határidő elmulasztásának következményein, de fenntartaná a kamarai vezetők újraválaszthatóságának korlátozását. A törvényalkotási bizottság október 8-án elfogadott módosító javaslata pontosítaná a kötelező orvosi kamarai tagság visszaállításának átmeneti szabályait.

A változtatás szerint a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül benyújtott tagfelvételi kérelem alapján a kamarai tagság már a kérelem beadásának napján, külön testületi döntés nélkül létrejönne. Aki viszont elmulasztja a 30 napos határidőt, később is kérhetné felvételét a Magyar Orvosi Kamarába. Az ilyen kérelmeket az általános szabályok szerint kellene elbírálni. A módosítás egyúttal 45 napról 60 napra hosszabbítaná azt a további türelmi időt, amelynek lejártát követően a késve jelentkező orvos már nem végezhetne kamarai tagsághoz kötött egészségügyi tevékenységet mindaddig, amíg a MOK el nem bírálja a kérelmét. Ez azt jelenti, hogy a törvény hatálybalépésétől számítva összesen 90 nap telne el a munkavégzés ilyen korlátozásának kezdetéig. A késedelmes jelentkezés tehát nem járna végleges kizárással, de a kötelező kamarai tagság követelménye továbbra is fennmaradna.

A módosító javaslat egy további könnyítést is tartalmaz: azoknak az orvosoknak, akik korábban már tagjai voltak a köztestületnek, visszalépéskor nem kellene megfizetniük a tagfelvételhez kapcsolódó, az illetékekről szóló törvény szerinti szolgáltatási díjat. A változtatásra azért van szükség, mert a szeptember 22-én elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek.

A felfüggesztés ideje nem számítana bele az elévülési időbe

Baka András államfő egyebek mellett azt kifogásolta, hogy az átmeneti szabályok miatt az orvosok adminisztratív okból elveszíthetik a szakmagyakorlás lehetőségét. A parlament honlapján közzétett program szerint október 12-én, hétfőn, az interpellációk és az azonnali kérdések után tárgyalja újra a törvényt, a szavazás pedig október 13-án, kedden várható. Az Országgyűlés szeptember 22-én már elfogadta a jogszabályt, 135 igen és 50 nem szavazattal, de az államfő szeptember 30-án megfontolásra visszaküldte.

A törvénymódosítás visszaállítaná a 2023-ban megszüntetett kötelező orvosi kamarai tagságot. Az orvosoknak és fogorvosoknak – a törvényi kivételektől eltekintve – ismét kamarai tagként kellene végezniük szakmai tevékenységüket. A MOK visszakapná az etikai kódex megalkotásának és az orvosetikai eljárások lefolytatásának jogát is. Ezeket a hatásköröket 2023-ban vonták el a szervezettől, amikor a kormány és a MOK között az új ügyeleti rendszer bevezetése miatt konfliktus alakult ki.

Az etikai eljárások visszaadásának átmeneti szabályait ugyancsak pontosítaná a bizottsági módosítás. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) elsőfokú orvosetikai szervei előtt a törvény hatálybalépését követő 60. nap után már nem indulhatna új elsőfokú eljárás, az ilyen ügyeket a MOK-hoz kellene áttenni. A javaslat szerint 2027. január 1-jétől az elsőfokú, a megismételt elsőfokú és a másodfokú etikai eljárásokat egyaránt az illetékes kamarai etikai szervek folytatnák le A törvény hatálybalépését követő 60. nap előtt indult, át nem tett ügyeket az ETT illetékes etikai szervei felfüggesztenék, majd átadnák a kamarának. A felfüggesztés ideje nem számítana bele az elévülési időbe. A módosítással azt is rögzítenék, hogy a folyamatban lévő ügyekben az etikai vétséget az elkövetésekor hatályos szabályok szerint kell elbírálni. Az etikai döntések felülvizsgálatát érintő, 2027. január 1-jén folyamatban lévő perek iratait az ETT-nek január 10-ig kellene átadnia az orvosi kamarának, amely ezekben a perekben jogutódként lépne fel.

A vezetők újraválaszthatóságát azért korlátoznák

A törvény elfogadása azonban nem kizárólag az orvosi kamarát érintenék. Mindhárom egészségügyi szakmai kamara szélesebb véleményezési és javaslattételi jogokat kapna. Véleményezhetnék az egészségügyi jogszabályokat, az ellátórendszer működését érintő döntéseket, a szakmai irányelveket és minimumfeltételeket, valamint az egészségügyi képzés és továbbképzés követelményeit. Részt vehetnének a szakmai képzőhelyek akkreditációjában, és tanácskozási jogú képviselőket delegálhatnának a kórházi felügyelő tanácsokba, illetve az egyetemi klinikai központok tanácsaiba. A MOK a vezető orvosi kinevezések és egyes alapellátási foglalkoztatási döntések esetében is véleményezhetné az érintettek szakmai alkalmasságát. A kamarák saját kezdeményezésre tehetnének egészségpolitikai és jogalkotási javaslatokat. Ezek a többletjogosítványok alapvetően véleményezési és közreműködési lehetőséget jelentenének, nem általános döntési vagy vétójogot. A törvény a kamarai tisztségviselők számára havi munkaidejük tíz százalékának megfelelő fizetett munkaidő-kedvezményt és a kamarai tevékenységükkel összefüggő munkajogi védelmet is biztosítana. A meg nem fizetett kamarai tagdíj pedig adók módjára behajtható köztartozássá válna.

Egy kérdésben ugyanakkor nem engedett a törvényalkotási bizottság az államfő kifogásának: változatlanul fenntartaná a kamarai vezetők újraválaszthatóságának korlátozását. A szeptemberben elfogadott törvény szerint az országos és területi kamarai elnökök ugyanarra a tisztségre legfeljebb két teljes, egyenként négyéves ciklusra választhatók meg. Ha valaki nem teljes ciklusokat töltött hivatalban, az azonos tisztségben eltöltött idő összesen legfeljebb tíz év lehetne. A korlátozásnál a korábbi, akár megszakítással betöltött időszakokat is figyelembe vennék. A köztársasági elnök szerint ez a rendelkezés ellentétes lehet a megerősíteni kívánt szakmai önkormányzatisággal. Álláspontja szerint a kamaráknak maguknak kellene dönteniük arról, milyen feltételekkel választhatják újra vezetőiket. A törvényalkotási bizottság október 8-i jelentésében ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a hatályos kamarai törvény már jelenleg is tartalmaz a tisztségviselők megválasztására vonatkozó szabályokat. A mostani módosítás csak ezeket a kereteket változtatná meg. A testület szerint a szakmai kamarák köztestületként állami közfeladatokat is ellátnak, ezért az állam jogosult meghatározni a tisztségviselő-választás törvényi feltételeit, és ez nem jelenti a kamarai önkormányzatiság aránytalan korlátozását.