Bolgár György: A dübörgés ideje

Igazságvizsgáló

Gondolta-e bárki is akár fél évvel ezelőtt, hogy Gyurkó Szilviának fogják hívni az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárát? Abban biztosak lehettünk, hogy a kegyelmi botrány hatására felemelkedő Magyar Péter különös politikai hangsúlyt fog helyezni a gyerekvédelemre, de az, hogy egy civil szervezet harcos vezetőjét szemeli ki erre az akkor még nem is létező posztra, valószínűleg senkinek sem fordult meg a fejében. Mint ahogy az sem, hogy a Társaság a Szabadságjogokért programvezetőjét, Zeller Juditot a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkárává nevezik ki. Egy TASZ-ost! Jézus Mária! Hol élünk?

Mindezt csak azért hozom elő, mert 2026 októberét írjuk, és még sem a gyerekvédelemben, sem a szociális szférában sincs minden rendben. Nemhogy minden, de inkább semmi. Feltárták, összegezték a problémákat, elindítottak ezt meg azt, rendben van, de arról volt szó, hogy ha majd sikerül elkergetni Orbánékat, akkor minden megváltozik végre. Ennek ellenére még mindig nem emelték fel a szociális munkások bérét, pedig ők „csak” 90 ezren vannak, és az erre fordítandó összeg alig érné el a GDP 0,1 százalékát, az egészségügyi szakdolgozók is ugyanannyiért dolgoznak, mint áprilisban, továbbá nem volt még Magyar-Zelenszkij találkozó, valamint nem szüntették meg az abszurd és tarthatatlan rezsicsökkentési rendszert sem, ugyanakkor az alkotmányozás sem kezdődött el, a jogállam nem állt helyre teljesen, az unió ez irányú elvárásait nem mindenben teljesítettük, bizonyos kérdésekben inkább csendben vagyunk, mindeközben viszont a miniszterelnök egy pillanatra sem áll le, napi 24 órában ontja magából az üzeneteket, kommenteket, nyilatkozatokat, hát mégis hogy képzelik ezt? Ja, és még Orbán, Rogán, Szijjártó, Lázár és a többi főbűnös sincs börtönben, és Mészáros is szabadlábon alkudozik arról, hogy kiszáll-e az autópálya koncesszióból.

Zsizseg és morajlik az ország. Zaj van. Van, aki azt mondja, hogy gyerünk, gyerünk, még gyorsabban, nincs vesztegetnivaló idő! Van, aki azt, hogy lassítsunk, ezt nem lehet ilyen tempóban bírni, egy mértékadó demokráciának mértéket kell adnia, rohanásban pedig ez nem megy. Mások azt, hogy csináljuk továbbra is ütemesen, csak csendesebben. Megint mások, hogy éppenséggel még hangosabban, még több vitával, nehogy már megint a hátunk mögött döntsenek. Én meg azt, hogy csak egyetlen pillanatra álljunk meg és nézzünk körül: fél éve el tudták volna képzelni, hogy ilyen lesz a politikai és közélet Magyarországon? Na, ugye.

A paradox helyzet az, hogy most fordítva érvényes a vicc, amelyben a lábait szedő kisegér a hídon odaszól a mellette bandukoló elefántnak: hallod, hogy dübörgünk? Mert ma a magyarok százezrei dübörögnek a közéleti fórumokon, és velük együtt dübörög a kormányfő meg a miniszterei is. Hihetetlen intenzitású párbeszéd zajlik a közösségi tereken, amire a példát természetesen Magyar Péter adta és adja 2024 februárja óta.

Ki látott még olyan vezetőt a sajnos ki- és beszámíthatatlan amerikai elnökön kívül, aki minden lényeges kérdésben szinte azonnal, sőt néha – nem keveset kockáztatva – idő előtt megszólal, állást foglal, véleményt formál? Az utca közéletet figyelő embere ezt persze megteszi, mindenhez ért, mindenbe beleszól, mindenben megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánít, egy miniszterelnöktől azonban eddig nem ezt várták el, hanem a megfontolt távolságtartást, azt, hogy legföljebb az i-re tegye rá a pontot, amikor elérkezik az idő. Magyar Péter azonban kihasználja a teljes ábécét, ától cettig, és beavatja a közönséget. Nemcsak posztban, kommentben, rövid videó nyilatkozatban, hanem rendszeres, gyakori sajtótájékoztatókon is. És mivel ő az ország elsőszámú vezetője, érthető, hogy véleménye (meg rengeteg információja) van mindarról, ami az átlagpolgárt érdekli és érinti. Jobb lenne, ha ezt csak szűk, bizalmi körben fejtené ki, és csak ritkán osztaná meg a nyilvánossággal?

Ideje hozzászoknunk, hogy ebben az új, valós idejű, totális nyilvánosságban az a vezető képes bevonni a társadalmat a demokratikus párbeszédbe, aki nem riad vissza az állandó meg- és be(le)szólástól. Sőt az hiányozna neki, ha ezt nem tenné. Nemcsak a mostani diadalmenetben, hanem majd a kikerülhetetlen válságokban, drámai pillanatokban is. Nem fél a Hintalovon Alapítványtól, a TASZ-tól, a civilektől, még a saját kormányában és a saját képviselőcsoportjában ülő civilektől sem. Elindult a hídon, mi pedig demokratikusan dübörgünk.