Nosztalgia és egy kis sörszagú dance-punk – Zeneajánló a hétvégére

Fat Dog – Cancel Me (I’m Tired)

A Fat Dog már a tavalyi Sziget fesztiválon is pedzegette némileg, nemsokára még akár egy új album megjelenésében is reménykedhet az a pillanat alatt óriásira nőtt rajongótábor, amely nem bírt leakadni már a 2024-es WOOF című bemutatkozó lemezről sem. A dance-punk inkább a kevésbé ismert műfajok közé tartozik, arányaiban kisebb rajongótáborral – ami állítás inkább akkor állja meg a helyét, ha valaki nem volt még a londoni Fat Dog koncertjén. A sasszeműek valószínűleg már a műfaj nevéből is kiszúrták, hogy a tánc és punk zene ötvözése zajlik itt, de valószínűleg csak az igazán audiofilek szúrják ki már első hallásra is, hogy ezen felül még a klezmer kelet-európai jiddis tánczene is megjelenik. Mindehhez meg van itt minden a kötelezőkön (gitár, ütősök) túl: a szaxofon, a billentyűsök, vonósok is, és persze az énekes hanga, amely még mindig úgy tűnik, mintha egy közepesen jó márkájú dobozos sör elfogyasztásától lenne ilyen unottan karcos. A Cancel Me (I’m Tired) az első albumhoz hasonló fesztelenséggel, hanyagsággal (de elképesztő szórakoztatóan) beszél függőségről, kiégésről, nemtörődömségről, de azért egy kicsit a néha ezek keresztmetszetét összefogó szerelemről is. A Fat Dog új lemeze egy mintaszerű fejlődés: olyan, amit szeretsz, csak még annál is jobb.

 

Jennifur – MAZDA

A belga Jennifur (polgári neve Hector Devriendt) tinédzserként ismerkedett meg olyan előadókkal, mint a Sonic Youth, a Radiohead, az Aphex Twin, aztán ennek a kupacnak a tetejére még ráadásul olyan zenekarok is hatottak rá, mint a Boards of Canada, a Crystal Castles, a Burial, a Four Tet vagy a Mount Kimbie. Jennifur saját szavaival élve nem albumokat, naplókat készít, mindig egy-egy érzésről, meglehetősen specifikus létélményről, ami őt épp hosszasan foglalkoztatja. A MAZDA című új albummal kapcsolatban úgy fogalmazott, olyan lemezt akart készíteni, ami olyan érzést kelt, mint egy hosszú autóút, ahol az idő, ha csak rövid időre is, de eltűnik. „Az a pillanat, amikor kinézel az ablakon, magad mögött hagysz egy várost, és hirtelen mindent távolról látsz: az embereket, akiket szeretsz, ahová menni szeretnél, mit veszítettél el útközben.” – fogalmazott. A MAZDA modern, klasszikus és ízig-vérig a Jennifur féle naplóvezetés.

 

 

Lily Juniper – Bloom Gloom

A dél-londoni Lily Juniper bemutatkozó albuma megjelenése kapcsán úgy fogalmazott, zenéjével a sötétet és a fényt keresi. Ehhez pedig az indie, az elektronikus és a popzene dallamvilágát ötvözi (és nem hibáztatható, ha mindennek a tetejébe még kézenfekvőnek bizonyult a szintetizátor aktív használata is) – de semmit sem érne egyik sem, ha nem lenne a mindezt összetartó lágy női hang. Az énekesnő tényleg még maximálisan a feltörekvők közé tartozik, de már most látszik, rendkívül nyomasztja a (valóban jobb napokat is látott) világ, nem csoda hát, hogy új albumán is látványosan a belső békét keresi az általa megfogalmazott fojtogató zűrzavarban.

 

 

Wishy – Nature’s Pill

30 év felett merül fel csak igazán annak a lehetősége, hogy az amerikai Wishy együttes zenéje valahonnan nagyon ismerős lehet. Tippre a legtöbben talán a kilencvenes évekre tennék, pedig a zenekar csupán 2021-ben alakult, csak nemes egyszerűséggel profin hozzák a shoegaze zenei műfaj hangzását, a maga tipikus amerikai romkomokból ismert kicsit lötyögős, kicsit befelé fordulós világát. 2024-ban adta ki az indianapolisi zenekar debütáló albumát Triple Seven címmel, amelyért már eleve odavoltak a kritikusok. A Wishy új, Nature’s Pill című albumával is a maximumra tolja a kilencvenes évek nosztalgiáját, de nem veszi túl komolyan magát – az megölné az egészet – inkább csípőből hozza ennek az akkori élet minden báját. A Nature’s Pill a szó szoros értelmében az a fajta lemez, amelyen látszik, hogy a zenekar szereti amit csinál, na meg érti is a műfajt: fülbemászó, optimista a kényszeredett erőltetés legkisebb szikrája nélkül.

 

Várkonyi Csibészek – Hajladozó

Egy új albummal ér véget a Várkonyi Csibészek története: jelentette be a közösségi médiában a Common Vibe Egyesület pénteken. A zenei formáció eredetileg az egyesület zenei tehetséggondozó programjaként indult el még tíz évvel ezelőtt.

„Ennek része volt a hangszeres képzések és különórák megszervezése, a hangszerek biztosítása, a próbák, táborok, utazások és fellépések feltételeinek megteremtése. Ugyanígy hozzátartozott a családokkal és az iskolákkal való kapcsolattartás, a tanulmányok támogatása, az egyéni célok közös kialakítása és a mindennapi nehézségekben nyújtott segítség. Minden fiatal számára a saját helyzetéhez és terveihez igazodó fejlődési utat kerestünk.” – fogalmazott az egyesület.

Ennyi idő alatt csaknem 16 tehetséges Ózd környéki fiatal fordult meg az együttesben, mi meg voltunk olyan szerencsések, hogy megszülettek olyan dalok, mint például a Lekapcsolom a villanyt vagy Az út magába zár. A Hajladozó valójában egy kollaboráció, a macedón, bolgár, szerb, bosnyák és román zenéből építkező Balkán Pop-Up zenei formációval közös anyag lett, több mint másfél éves munkával.