„A felépülés nem egy befejezett sikertörténet” – bongor az Extázis Uncut című filmről

Ez az első mozifilmje, amiben egyrészt főszereplő, másrészt önről szól, legalábbis az életének azon aspektusáról, amit az EXTÁZIS című lemezen is feldolgozott. Érzett megkönnyebbülést azzal kapcsolatban, hogy ezen is túl van, és nem mások mondják el a történetét, amikor már rég visszavonult?

Grandiózus és hihetetlen ez az egész, nagyon örülök, hogy most készült el ez a film. Ez az anyag lehet a belépőnk a mozi világába, és ezután talán könnyebb lesz a következő évtizedek ötleteit is megvalósítani. Másfelől tényleg jó, hogy nem hetvenévesen forgatnak rólam filmet, mert nem biztos, hogy lenne még beleszólásom a kreatív folyamatokba, most viszont azt látom a vásznon, amit én magamnak is elképzeltem.

Mit jelent alkotóként, hogy ez az egész függőségtörténet ennyire feldolgozottá vált? Nyilván nem szűnt meg inspirációs forrásnak lenni, de a filmmel mégiscsak kitettek egy pontot.

Van abban egyfajta gyász, hogy egy alkotói korszak végső soron lezárult az életemben. Konceptalbumot a felépülésről már biztosan nem fogok írni, holott a felismerés, remélhetőleg, végig fogja kísérni a hátralévő életemet. Alkotói válságnak ugyan nem nevezném a mostani állapotomat, de bajban vagyok a következő lemezzel kapcsolatban. Áttételesen mindig megjelennek majd ezek a témák, mert ez nem egy lezárt pálya a játékban, és nekem most már mindig készenlétben kell majd állnom. A filmben is elhangzik, hogy ez nem egy befejezett sikertörténet. Nagy agyalások folynak azzal kapcsolatban, hogy ezek után miről fogok énekelni.

A film végén úgy fogalmaz, hogy a józansága még épp csak a pubertáskorban jár, és hogy a függőség, az olyan, mint egy fenevad, állandóan duruzsol, maga sem tudja, mit lép majd, ha mondjuk jön egy nehezebb időszak az életében. Az, hogy a nyilvánosság előtt is vállalta a függőségét, inkább felelősség, vagy egy eszköz, ami segít mederben maradni, hiszen ott egy állandó külső kontroll?

Biztosan segít a nyilvánosság, mert nem szeretném elveszteni az arcom azáltal, hogy visszaesem. Közben ez félelmetes is, mert nagyon sokaktól kaptam olyan visszajelzést, hogy segített nekik a lemez. Ismerem a függők működését, és anélkül, hogy túlbecsülném a saját szerepem jelentőségét, tudom, hogy az én visszaesésem másokat is magával rántana. Nekem is vannak példaképeim, és ha velük ez történne, az nagyon megviselne. Mégis, ha csak magamnak tettem volna fogadalmat, és nem tartoznék sok-sok embernek felelősséggel, gyengébb lenne az elhatározásom.

Van önben félelem azzal kapcsolatban, hogy most már mindig ezzel a kiállással fognak azonosítani?

Szeretném elkerülni, hogy mostantól ez legyen az egyetlen identitásom, ehhez azt hiszem, új dalokat és új lemezeket kell írni, amik másfajta problémákkal foglalkoznak majd. Lehet, hogy ez az én keresztem, hogy mindig a mentális problémák környékén kell majd témát keresgélnem.

Túl terápián, számtalan magánbeszélgetésen, lemezen, milyen volt ezeket a történeteket újra elővenni úgy, hogy most kaptak egy nagyon erős képi univerzumot is?

Ötszörös erővel tért vissza valami, amiről azt hittem, hogy már feldolgoztam. Úgy látszik, volt még benne tartalék. Nem hiszem, hogy létezik forma, amin keresztül erősebben tudna hatni rám a saját történetem, és talán ezért is van most olyan érzésem, hogy megtörtént ezeknek az emlékeknek a végső megtisztulása. Van egy jelenet, amiben Znamenák István katonaruhában a szemembe néz, és a vállamra teszi a kezét. Olyan kísértetiesen hasonlított az apukámra, hogy azt az élményt szerintem sosem fogom elfelejteni.

A dalok, személyesség ide vagy oda, kerülhetnek távolabb tőled, hiszen lehet, hogy valaki bekapcsolja a lemezt, meghallgatja, erőt merít belőle, vagy elgondolkodik rajta anélkül, hogy tudná, ki az a Bongor. Viszont itt ez a film, és most már élete végéig arccal, névvel fog ott állni a történetei mellett.

Az anonim csoportok 12 lépésének első pontja az, hogy beismered, hogy tehetetlen vagy a függőségeddel szemben, mert erősebb nálad és mindig is erősebb lesz, és ameddig használod akár az alkoholt, akár a kábítószert, addig nem fogod tudni kontrollálni. Ez a film számomra egy örök első lépés lesz, egy örök emlékeztető, hogy hol voltam. Az ember egy-két év után megszépíti a saját emlékeit, elkezd nosztalgiázni, vágyakozni a hosszú, sehova sem vezető éjszakák után, én pedig azt remélem, hogy ez a film majd mindig ott lesz, hogy mederbe rakjon. Számonkérhetővé tesz, pont, mint a nyilvánosság. Ez bizonyos szempontból persze megterhelő, sőt ijesztő is, mert innentől kezdve nem csinálhatok azt, amit akarok a függőségemmel. Előttem már csak egy út van.

Névjegy

Berta Csongor (bongor) 1992-ben született Szabadkán. Az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakán diplomázott. A hazai underground hiphop-szcéna egyik legegyedibb, legnyersebben őszinte alkotója. Zenei pályafutásának mérföldkövei: debütáló albuma, a Körök (2020), ezt követte a Fonogram-díjas Testi Mesék (2022), valamint a személyes traumáit és függőségét feldolgozó Extázis (2025) című nagylemeze. A zene mellett színészként, bábszínészként, rendezőként és vágóként is dolgozik. Felesége Cseri Hanna énekesnő, bábrendező. Idén anyák napján született meg első gyermekük, Lujza.

Infó: Extázis Uncut, 16 éven aluliak számára nem ajánlott akciófilm, filmdráma, zenés film. Forgalmazza a CineSuper. Október 8-tól látható a magyar mozikban.