Az egyetemisták megelőzték Aleksandar Vučićot, most először támogatják többen őket a volt elnöknél

Új szakaszba ért a Szerbiában az előrehozott parlamenti választást felvezető kampány. A nyilvánosan elérhető közvélemény-kutatásokból készített, helyi regresszióval számolt trend szerint a Diáklista támogatottsága most először került a Szerb Haladó Párt (SNS) elé. Ez nem azt jelenti, hogy minden felmérés hallgatói győzelmet mér, és azt sem, hogy a két tábor közötti különbséget pontosan meg lehetne mondani. A fordulat jelentősége inkább az, hogy a hónapok óta látható mozgás iránya már a több kutatást összegző görbén is megjelent.

A megméretés így jóval nyitottabbnak látszik annál, mint amit Aleksandar Vučić rendszere az elmúlt évtized nagy részében megszokhatott. A korábbi államfő szeptember végén lemondott a  tisztségéről, és immár miniszterelnök-jelöltként vezeti a kormánypárti kampányt. Az SNS tizennégy éve uralja a szerb politikát, a mostani kihívó azonban nem egy hagyományos ellenzéki párt, hanem a 2024-es újvidéki pályaudvari tragédia után kialakult tiltakozó mozgalomból kinőtt hallgatói kezdeményezés.

Egymásnak feszülnek a kutatóintézetek

A legutóbbi nyilvános mérések egymásnak látványosan ellentmondó képet adnak. A szeptember 30-án közölt NSPM-kutatás 44,4 százalékot mért a Diáklistának és 41,7-et az SNS köré szervezett Egyesült Szerbiának. A CRTA és a Stanford Egyetem Democracy Action Lab júniusi adatfelvétele még nagyobb különbséget mutatott: a biztos pártválasztók körében 44,9 százalék állt a hallgatói lista, 35,7 százalék az SNS mellett. Ezzel szemben a Faktor Plus szeptemberi felmérése 48,6 százalékot adott a kormánypárti tömbnek és 37,1-et a diákoknak. Éppen ezért félrevezető volna egyszerűen azt állítani, hogy „az átlag” ennyi vagy annyi százalékos hallgatói előnyt mutat. A választási adatokat gyűjtő Votendi például kifejezetten nem közöl klasszikus polling average-et Szerbiára, mert a kutatóintézetek eredményei között húsz százalékpontot is meghaladó eltérés van. A most széles körben megosztott grafikon a különböző mérésekből rajzolt helyi regressziós trendet mutatja, és ezen a vonalon történt meg az átbillenés. Politikai értelemben azonban ez is fontos: azt jelzi, hogy a hallgatói mozgalom már nem pillanatnyi tiltakozó hullám, hanem tartós országos kihívó. A bizonytalanságot fokozza, hogy a szerb közvélemény-kutatási piac maga is a politikai vita része lett. A Redditen megosztott grafikon alatt szerb hozzászólók egy része a Faktor Plus méréseit kormánypárti torzítással vádolja, mások viszont éppen arra figyelmeztetnek, hogy kevés a friss kutatás, ezért túl sok következtetést sem szabad levonni néhány adatpontból. Egy statisztikai módszereket kifogásoló hozzászóló arra hívta fel a figyelmet, hogy a regressziós görbék kevés felmérésen alapulnak. A vita önmagában is mutatja, milyen alacsony a bizalom a politikai intézmények és a nyilvánosság működése iránt.

Két külön politikai valóság

A CRTA nyári vizsgálata ezt a társadalmi kettészakadást más oldalról is kimutatta. A megkérdezettek mintegy hatvan százaléka szerint a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor hasonló arány vélte úgy, hogy Szerbiában a demokrácia nem működik megfelelően. A különbség különösen éles volt a médiatájékozódás és a pártpreferencia szerint: a hallgatói lista támogatóinak 85 százaléka tartotta a demokráciát a legjobb rendszernek, az SNS híveinek viszont csak 38 százaléka. A közvélemény két, egymástól egyre távolabb kerülő valóságban él. A Diáklista ereje részben abból fakad, hogy nem próbálta egyetlen ideológiai táborba terelni a tiltakozókat. A mozgalom központi üzenete a korrupció, az intézményi visszaélések, a médiahelyzet és a jogállami problémák elleni fellépés. A Reddit-vitákban többen éppen ezt emelték ki: a támogatók között vannak bal- és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok, akiket jelenleg az SNS-rendszerrel szembeni elégedetlenség köt össze. Ez a szerb politikában azért különösen fontos, mert a hagyományos ellenzék hosszú ideje megosztott, és sok választó egyik pártban sem látott hiteles kormányváltó erőt. Magyar szemmel nehéz nem észrevenni a párhuzamot a Tisza párt felemelkedésével. Erre maguk a Reddit-hozzászólók is rendszeresen utalnak: a grafikon alakját többen a magyarországi 2026-os kampányhoz hasonlították, amikor egy új ellenzéki erő rövid idő alatt kétpólusú versennyé alakította a politikát. A hasonlóság azonban csak részleges. A szerb hallgatói lista nem egyetlen politikus köré épül, hanem egyetemi tiltakozó hálózatból nőtt ki, és jelöltjei között oktatók, szakértők és közéleti szereplők vannak. Az ország intézményi helyzete, a médiaviszonyok és a választások tisztaságával kapcsolatos félelmek is jóval súlyosabbak.

Nemcsak a győzelem, a választás hitelessége is tét

A mostani kampányt már eleve erős feszültség övezi, és a korábbi szerb választásokkal kapcsolatban nemzetközi megfigyelők is szabálytalanságokat, nyomásgyakorlást és erőszakos eseteket jeleztek. A külföldön szavazók körüli új szabályok is vitát váltottak ki, miközben a diaszpórában a részvételi szándék látványosan nőtt. A hallgatói mozgalom ezért nemcsak abban érdekelt, hogy több szavazót győzzön meg, hanem abban is, hogy elegendő ellenőrt tudjon mozgósítani a szavazóhelyiségekbe. A következő bő két hétben ezért két verseny zajlik egyszerre. Az egyik a választók támogatásáért folyik, és ezen a pályán a Diáklista most először érte el azt a pontot, ahol az összesített trend már fölé helyezi a kormánypárti tömbnek. A másik a választás hitelességéért zajlik: elfogadja-e minden szereplő az eredményt, és képesek-e az intézmények olyan szavazást lebonyolítani, amelyet a vesztes fél is legitimnek ismer el. A közvélemény-kutatásokból egyelőre csak az első kérdésre kapunk töredékes választ. Az viszont már látszik, hogy az SNS többé nem tekintheti magát automatikus győztesnek.