Németország fegyverkezik, de a németek jó része nem harcolna a hazájáért

Németországban az elmúlt években alapvetően megváltozott a hadseregről és az ország védelméről szóló közbeszéd. Az orosz–ukrán háború, a NATO keleti szárnyának megerősítése és a Bundeswehr létszámhiánya egyaránt arra kényszerítette Berlint, hogy újragondolja a korábbi, békeidőkre szabott haderőmodellt. A 2026 elején életbe lépett új katonai szolgálati rendszer továbbra is az önkéntességre épít, de már valamennyi 18 éves német fiatalhoz eljut a Bundeswehr kérdőíve; a férfiaknak kötelező válaszolniuk, a nőknek önkéntes. A háttérben egyszerre van jelen a haderő gyors bővítésének igénye és az a kérdés, hogy a német társadalom mennyire kész személyesen is részt vállalni az ország védelmében. A Bundeswehr Hadtörténeti és Társadalomtudományi Központjának, a ZMSBw-nek 2026-os reprezentatív felmérése több mint 2200, 16 év feletti ember megkérdezésével próbált választ adni erre. A kutatás eredményei árnyaltabb képet mutatnak annál, mint amelyet a németek alacsony katonai hajlandóságáról szóló közhelyek sugallnak.  A felmérés szerint az ötven év alattiak 35 százaléka lenne kész arra, hogy egy Németország elleni katonai támadás esetén fegyverrel is részt vegyen az ország védelmében.

A férfiak és a nők között azonban igen nagy a különbség: a férfiaknál 53, a nőknél mindössze 15 százalék mondta ezt. A húsz és negyven év közötti korosztályra vetítve a kutatók szerint elméletileg mintegy ötmillió férfi és csaknem kétmillió nő tartozna ebbe a körbe. A tanulmány szerzői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek nem mozgósítható katonai létszámok. A tényleges szolgálatképességet az egészségi állapot, a családi helyzet, a katonai kiképzés és maga a háborús helyzet is erősen befolyásolná. A számok inkább azt mutatják, hogy a személyes védelmi hajlandóság jóval magasabb annál, mint amilyennek a német közvéleményt gyakran leírják.

Nem mindenki fegyverrel segítene

A felmérés egyik fontos tanulsága, hogy a védelemhez való hozzájárulást a németek többsége nem kizárólag katonai szolgálatként értelmezi. Egy támadás esetén 49 százalék vállalna szerepet a polgári védelemben, 44 százalék egészségügyi feladatokban, 28 százalék pedig a védelem szempontjából kulcsfontosságú gazdasági területeken. A fegyveres szolgálat így csak egy a lehetséges személyes szerepvállalási formák közül. A Bundeswehr társadalmi elfogadottsága jóval nagyobb, mint a tényleges fegyveres szolgálatra való készség.

A pártpreferenciák szerinti bontás is jelentős eltéréseket mutat. Az ötven év alatti SPD-szavazók között 52 százalék vállalna fegyveres szolgálatot, az AfD támogatóinál 47, a CDU/CSU választóinál 46 százalék ez az arány. A Zöldeknél viszont csak 21, a Balpárt híveinél pedig 16 százalék nyilatkozott így. A számok azért különösen érdekesek, mert a pártok kül- és biztonságpolitikai álláspontja nem minden esetben követi a saját választóik személyes katonai hajlandóságát. A területi különbségek sem a megszokott kelet–nyugati mintát rajzolják ki. Kelet-Németországban nagyjából minden harmadik válaszadó lenne kész fegyvert fogni, míg Észak-Rajna-Vesztfáliában, Rajna-vidék-Pfalzban, Hessenben és Saar-vidéken 40 százalék körül alakul az arány. A legalacsonyabb értéket a déli tartományokban, Bajorországban és Baden-Württembergben mérték, ahol 27 százalék vállalná elvben a fegyveres védekezést.

Erős a bizalom, óvatosabb a keleti szerepvállalás

A Bundeswehr intézményi megítélése ennél lényegesen kedvezőbb. A válaszadók 87 százaléka bízik a német fegyveres erőkben, 83 százalék pedig a társadalom természetes részének tekinti a hadsereget. A többség a haderő további megerősítését is támogatja: 64 százalék több katonát, 58 százalék magasabb védelmi kiadásokat szeretne. A 2026-ban bevezetett új katonai szolgálati modellt 59 százalék tartja szükségesnek. A NATO-tagság mögött szintén széles társadalmi többség áll. A németek 76 százaléka szerint az ország biztonsága szempontjából szükséges a tagság, és 79 százalék támogatná egy megtámadott szövetséges katonai megsegítését. A konkrét keleti NATO-missziók megítélésénél azonban már jóval visszafogottabb a lelkesedés. A NATO keleti szárnyán erősebb német katonai jelenlétet 38 százalék támogatja, a litvániai Bundeswehr-missziót pedig 43 százalék ítéli kedvezően. A különbség jól mutatja a német közvélemény kettősségét. A szövetségi kötelezettségek elvi támogatása erős, de a tartós külföldi katonai jelenlét és a közvetlen harci szerepvállalás már jóval megosztóbb. Ez a kormány számára azért is fontos, mert a Bundeswehrnek nemcsak több pénzre, hanem sokkal több emberre is szüksége van. A hivatalos cél szerint 2035-re több mint 260 ezer aktív katonára és 200 ezer tartalékosra lenne szükség. A német haderő előtt ezért nem az a fő kérdés, van-e társadalmi támogatás a megerősítésére, hanem az, sikerül-e ebből elegendő új katonát és tartalékost toborozni.

A 2026 elején életbe lépett rendszer erre próbál választ adni. Minden 18 éves férfi és nő kérdőívet kap a katonai szolgálathoz való viszonyáról és alkalmasságáról; a férfiak számára a válaszadás kötelező, a nőknek önkéntes. 2027 júliusától a 2008-ban vagy később született férfiak kötelező alkalmassági vizsgálaton is részt vesznek. Ha az önkéntes rendszer nem biztosít elegendő jelentkezőt, a Bundestag külön törvénnyel úgynevezett szükség szerinti sorkötelezettséget is elrendelhet. A felmérés alapján tehát a német társadalom nagy többsége elfogadja, hogy az ország biztonságáért többet kell tenni, és magas a bizalom a Bundeswehr iránt is. A személyes fegyveres részvételre már jóval kevesebben vállalkoznának, de a civil védelemben, az egészségügyben vagy más nélkülözhetetlen területeken sokan készek lennének szerepet vállalni. Berlin számára a következő évek kulcskérdése az lesz, hogy ebből a társadalmi támogatásból mennyit tud tényleges katonai kapacitássá alakítani.