„Muszáj átvizsgálni, hogy kik azok, akik károkozók voltak. És ez nem a most mi jövünk bosszúja” – interjú Urbanovits Krisztinával, az Árulók szereplőjével

Hogyan került az Árulókba?

Selmeczi Viktória szerkesztő-társproducer hívott el castingra. Azt feleltem, hogy bár tudom, hogy mekkora rajongótábora van a műsornak, a reality műfajjal minimum távolságtartásban vagyok. Annyit kért, nézzek bele egy előző évadba, megtettem és olyan hihetetlen karaktereket láttam benne, hogy egyszerűen odaszögeztek a képernyő elé. Beszippantott.

Mivel?

Elképesztő pszichológiai kísérlet. Rengeteget jártam terápiára, az a fajta színház, amit mi csinálunk, az önismeret magas foka, nem gondoltam, hogy ennyi idősen még ennyire sok újat tudok meg magamról. És ez a világ legdemokratikusabb játéka, ott a kastélyban nem számít, hogy kint ki vagy, celeb vagy-e vagy politikus, százezer követőd van a közösségi oldalon vagy egy sincs. Csak az számít, hogy hogyan nyomozol vagy gyilkolsz, és ez alapján lesz bent pozíciód.

Az elején tisztázódik, hogy gyilkos vagy nyomozó?

Igen, mindenki tudja saját magáról, hogy Áruló-e vagy Ártatlan és tulajdonképpen az első perctől elindul a kétkedés és a nyomozás. Meglepődtem, hogy ilyen sokan mindenáron Árulók és elvetemült gyilkosok akartak lenni. Én kifejezetten nyomozni akartam. Nagy krimirajongó vagyok, megálmodtam, hogy a kristálytükör meghasad, és én kinyomozom.

Így lett?

Még nem árulhatom el.

Mennyire színház, ami ott zajlik, mennyire szerep az, amit alakít?

Azt éreztem, hogyha elkezdek fölvenni egy szerepet, az biztos lebukás. Ebben a játékban aki kilóg, túlburjánzik, túl színes, túl valamilyen, gyanússá válik. Szóval – remélem – önazonos voltam.

Amikor kiderült, hogy beválogatták, megkérdezte, ki szerepel még?

Hiába kérdeztem, nem mondták meg. A játék egyik legfontosabb szabálya, hogy nem tudhatod, kivel leszel együtt, és nincs vétó. Tehát ha vállalod, akkor azt vállalod, hogy Vasvári Viviennel leszel együtt – jó esetben – 13 napon keresztül és mindez ott, az autóból kiszállva derül ki.

Felmerült a gondolat, hogy hívhatnak olyan játékost, akivel nem lesz képes egy légtérben maradni?

Azt gondoltam, hogy nem lesz ilyen ember. Az előzetes interjúkörben kérdezték, számítok-e meglepő játékosra, azt feleltem, hogy szerintem lesz egy ex- vagy lejtőn lévő politikus. Ez bejött…

Ez a játék a magaskultúrát értő és élvező értelmiségiek között is nagyon népszerű. Mit gondol, miért?

A játék természete miatt. Elképesztően rafinált, ellenállhatatlan, lassú drog. Elkezded nézni, behúz és ráfüggsz. Bátor húzásnak tartom, hogy a csatorna a celebek mellé mer hívni ismeretlen, vagy csak szűk körben ismert szereplőket – mint például engem – így kialakítva egy nagyon érdekes kombót.

Félt attól, hogy nem lesz elég okos?

Igen.

Van tippje, hogy miért válogatták be?

Kiderült a castingon, hogy provokatív, nagypofájú, és nagyon kíváncsi vagyok. Kutakodom és vájkálok. És az is, hogy elég meglepő húzásaim vannak. Az a fajta karakter vagyok, aki elsőre nem különösebben érdekes, aztán csinálok valami váratlant, és akkor már föl szoktak rám figyelni.

Tartott attól, hogy többet mutat majd meg magából, mint amit szeretne?

Igen.

Történt is ilyen?

Konkrétumról nem beszélhetek. De nagy félelmem, hogy ez a játék olyan pontokon fog megsebezni, vagy olyan helyzetekbe keveredem, vagy olyan módon viselkedem, hogy utólag szégyenkeznem kell.

Látta már a műsort?

Csak az első részt, a mozis sajtóbemutatón.

A színházi társulata nem klasszikus darabokat játszik. A legközelebbi előadásba bekerül valamilyen módon az Árulók?

Egészen biztosan. Megváltoztatta az életemet, a magamról és a határaimról való gondolkodásomat.

Mi újat tudott meg magáról?

A túlélési képességem mértékét, amit eddig ennyire kemény helyzetben szerintem nem tettek még próbára. Átalakította a gondolkodásomat a sikerről és a kudarcról, hírnévről és ismeretlenségről.

 

 

Kiderült, hogy vannak sztereotípiái másokkal kapcsolatban?

Igen. Iszonyú előítéletes vagyok, hasonlóan a pesti kisujjeltartó értelmiséghez.

Egy ilyen pesti értelmiségi szerint a független színházi alkotó azért ment el egy ilyen műsorba, mert sok pénzt keresett vele.

Megérdemlem, hogy egyszer az életben olyan módon fizetnek meg, ami azért a munkáért jár. 56 éves vagyok, és nemhogy független színházi alkotóként, de még a sorozatokban, amikben játszottam, sem volt arányban a munkám minősége és mennyisége a gázsimmal.

Mennyire tartja eltartott ujjúnak a problémafelvetést?

Sznobnak tartom, de bennem is felmerült volna mást látva. Némi irigységgel és rosszindulattal tekintettem volna eddig rá, és lehet, hogy rám is így fognak tekinteni más kollégák.

A KVTársulat kapott valaha pénzt a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA)?

Többször is abban az időszakban, amikor még szakmai kuratórium döntött. Amelyben például tag volt Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) volt ügyvezető titkára. Aki aztán 2024-ben lemondott tagságáról, miután kiderült, hogy a független színházak közül több mint harminc hiába pályázott a támogatásra. Miután ő kiszállt, hogy hogy nem, mi már nem kaptunk támogatást.

Mennyire lepődött meg, amikor kiderült a 17 milliárdos NKA-ügy?

Nagyon. Biztos voltam abban, hogy kaptak pénzt olyan szervezetek, amelyek valójában nem kulturális tevékenységet folytattak, de hogy ennyire brutális és pofátlan volt a pénzosztás, és ekkora összegekről volt szó, azt nem sejtettem. Mi kaptunk 800 ezer, 1 millió és talán egyszer másfél millió forint támogatást, azt hittem, ilyen összegek kerültek vitatható helyekre, de a félmilliárd forintok meghökkentettek.

Meglepte, hogy az ügy feltárásában Molnár Áron volt a kulcsfigura?

Lenyűgöz, ami csinált. Meg kell süvegelni, hogy volt erre kapacitása, energiája, és kicsit aggódom érte, hogy az idegrendszere ezt meddig fogja bírni. Elképesztő felelősségvállalás ez.

Az NKA párbeszédet indított a kultúra finanszírozásáról. Kollégája, Nagy Ervin államtitkár a Tisza-kormányban. Most meghallgatja valaki a szakma véleményét?

Az engem is képviselő szervezetekét – FESZ és Magyar Színházi Társaság (MSZT) – igen. Ők egy nagyon komoly anyaggal álltak elő, amelyet ünnepélyes keretek között kis pendrive-on eljutattak Nagy Ervinnek. A változásra szavaztam április 12-én, de most kénytelen vagyok kritikával élni, mert az előadóművészet sokkal nagyobb krízishelyzetben van annál, hogy hónapok múltán csak addig jussunk, hogy nagyon szépen köszönjük az anyagotokat, elkezdtük figyelembe venni. Legalább a terület megnyugtatását célzó gyors intézkedések születhettek volna már.

Mit gondolt, amikor kiderült, hogy a Nagy Ervin államtitkár lesz?

Azt, hogy na, végre. Személyesen nagyon szeretem őt, mint ex-kollegámat. Jóakaratú és jól gondolkodó ember, de azzal kapcsolatban volt bennem kétség, hogy a politika kicsit sötétebb, kompromisszum-kényszeres része be fogja-e darálni. És ez a kétség jogosnak tűnik, az, hogy ő végtelen jó szándékból ide is, oda is meg akar felelni, szerintem tévedés. A békekötés nem úgy zajlik, hogy az egykori tolvajt és bűnözőt, aki letette a fegyvert, lengeti a fehér zászlót, odaengedjük az asztalhoz, és azt mondjuk, hogy igen-igen, ez a 16 év csak egy ilyen kis elgyengült állapotod volt. Mert persze voltak konfliktusok 2010 előtt is, de ez a sötét, aljas, és a szakmai működést korlátozó konfliktus a NER idején alakult ki. És ennek a fő felelőse, szerintem, Vidnyánszky Attila.

Mennyire van önben bosszúvágy?

Az Árulókban van egy nyilvános adatlap, benne ezzel a kérdéssel: Mennyire vagy bosszúálló egy 1-től 10-ig terjedő skálán? A válaszom: hatos.

 

 

Vissza kell fordulnia a „most mi jövünk”-nek? Véget érhet így valaha ez a logika?

Egyszer igen, de ennek nem az a megvalósítása, hogy békét kötünk, és mindenkinek kis koncokat dobálunk. Muszáj átvizsgálni, hogy kik azok, akik károkozók voltak. És ez nem a „most mi jövünk” bosszúja, nem esztétikai választás, hanem objektív adatokkal alátámasztott számonkérés. Annak is kell, hogy legyen következménye, hogy a Vidnyánszky Attila vezette színházban kis híján meghalt két ember. Hol tart a nyomozás?!? Hol vállalta ő a felelősséget? De elő lehet venni a beszédeit, interjúit, amelyekben hazudott. Szisztematikusan, tudatosan félreinformálta a közvéleményt, mi ez, ha nem károkozás? A magyar kulturális élet egészséges immunrendszere érdekében az ő kezében ilyen koncentrált hatalom soha többé nem futhat össze. Sőt, azt hiszem, akkor jár jól a magyar művészeti élet, hogyha ilyen hatalomkoncentráció senkinek a kezébe sem kerül többé. Ezzel nem bír el egy ember. Egy embertől sem várhatunk ekkora bölcsességet, tudást, műveltséget, rálátást.

 

Legalább  egy kis érdeklődés

 

Visszatérve a jelenre, most a KVTársulat miből működik?

A márciusban megítélt és talán júliusban megkapott működési pénzből, amit utófinanszírozásként kaptunk meg. Ezzel együtt most két – kevés szereplős, low budget – bemutatónk is lesz. A Józsefvárosi Múzeumban két kamasz 1956-os naplójából készülő produkció, és a Gólemben, Gondviselés címmel a magyarországi fogvatartottak helyzetéről, a bűnelkövetésről és a börtönviszonyokról szóló darab, amely másfél éven át készített interjúk alapján jön létre.

Akkor játszottak intézetben élő gyerekekről előadást, amikor még Szőlő utcáról, Bicskéről senki sem beszélt. Most a börtönről készít előadást. Miért foglalkozik a kiszolgáltatottakkal?

A lelkiismeret, a felelősség miatt. Nem vagyok gazdag ember, de nyugodt és biztonságos életem van. Támogató, szerető családból jövök, ez olyan előny, amelyből valamennyit vissza kell adni. Hiszek abban, hogy a színháznak muszáj társadalmi kérdésekkel is foglalkoznia. Nem csak valami furcsa esztétizáláson keresztül, az Yvonne burgundi hercegnőn keresztül a gyerekbántalmazásról, vagy a Bűn és bűnhődésen keresztül a bűnelkövetésről.

Reméli, hogy az Árulókban megszerzett népszerűsége – ma divatos kifejezéssel élve – átcsatornázható a független színházba? A tévénézők meg fogják nézni a KVTársulat előadásait?

Bízom benne, hogy legalábbis lesz egy érdeklődés, egy kíváncsiság. Hogy nagyobb fény jut nekünk.