Nem sieti el a hazatérést a katalán szeparatista vezér

Elhárult a katalán parlament, a Generalitat volt elnökének Spanyolországba való visszatérését akadályozó legfontosabb igazságügyi akadály, miután kedden a spanyol Legfelsőbb Bíróság visszavonta a Carles Puigdemont volt katalán elnök elleni elfogatóparancsot.  A döntést az tette lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság jóváhagyta az amnesztiatörvény alkalmazását a katalánul csak procésként emlegetett 2017-es függetlenségi népszavazás folyamata keretében elkövetett hűtlen kezelés bűncselekményére is. Ez a volt elnök Puigdemontot és egykori regionális kormánya két tagját érinti.

Magát az amnesztiatörvényt 2024. májusában fogadta el a madridi parlament. Ez volt az ára a katalán pártok, elsősorban a „királycsináló” helyzetben lévő, Puigdemont vezette Junts per Catalunya támogatásának, nélkülük nem tudott kormányt alakítani Pedro Sanchez. A miniszterelnök ezzel megszerezte ugyan a beiktatásához szükséges többséget, de a jogszabály mélyen megosztotta a spanyol társadalmat, elégedetlenségi hullámot szült a Sanchezt támogató baloldali táborban is, és sok tekintetben a hevesen kisebbségellenes szélsőjobb Vox malmára hajtotta a vizet.

Az amnesztiatörvény ugyan  közkegyelmet biztosított a 2017-es katalán függetlenségi kísérlethez (procés) kapcsolódó cselekményekért, eltörölte a folyamatban részt vevő szeparatista katalán politikusok és aktivisták  büntetőjogi felelősségét, de nem terjedt ki a közpénzek hűtlen kezelésével vádoltakra is. A jogi vita azóta folyt arról, hogy a 2017. október 1-jei népszavazás finanszírozására felhasznált közpénzek beleszámíthatók-e az amnesztiatörvény hatálya alá. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem, a testület úgy ítélte meg, hogy az esemény kezdeményezői személyes, vagyoni jellegű előnyhöz jutottak. Az Alkotmánybíróság most elutasította ezt az értelmezést, helyt adott a függetlenségpárti politikusok fellebbezéseinek, és alkalmazhatónak ítélte a kormányzati amnesztiát a közpénzek felhasználásával kapcsolatos ügyekben is. Ezt követően a  Legfelsőbb Bíróság kénytelen volt revidiálni álláspontját, így a spanyol bíróságok visszavonták a volt katalán elnök, Carles Puigdemont elleni elfogatóparancsot, ami utat nyitott a hazatéréséhez.

Átmeneti megoldás

A döntés azonban egyelőre átmeneti jellegű: nem jelenti sem a spanyol amnesztiatörvény hivatalos alkalmazását Puigdemontra, sem az ellene felhozott vádak ejtését, csupán az elfogatóparancs törlését.

Ez azonban elegendő ahhoz, hogy  Puigdemont csaknem kilenc évnyi önkéntes belgiumi száműzetés után letartóztatástól való félelem nélkül térjen vissza Spanyolországba. De egyelőre nem teszi meg.

A spanyol nemzeti hírügynökség, az EFE a Puigdemont vezette pártból származó információkra hivatkozva közölte: a volt katalán elnök egyelőre nem tervez visszatérni Spanyolországba, „amíg a spanyol igazságszolgáltatási rendszer teljes mértékben végre nem hajtja az amnesztiatörvényt”. 

Puigdemont az ellene kiadott letartóztatási parancs hatályon kívül helyezése ellenére azt tervezi, hogy megvárja, amíg a Legfelsőbb Bíróság véglegesen elutasítja az ügyet, és teljes mértékben végrehajtja az amnesztiatörvényt. Erre akkor kerülhet sor, ha az Alkotmánybíróság, amely kedden helybenhagyta a függetlenségi mozgalom vezetői ellen felhozott sikkasztási vádakra vonatkozó amnesztiát, hivatalossá teszi határozatát, és közzéteszi azt a Hivatalos Közlönyben (BOE).

A spanyol állam veresége?

A hírügynökségnek nyilatkozó pártbeli források azt állították, hogy a volt katalán elnöknek több alternatív terve is van Katalóniába való visszatérésére, és reméli, hogy azt intézményes keretek között hajtják végre, de további részleteket nem közöltek visszatérésének konkrét dátumáról.

Maga Puigdemont a Waterlooban található székhelyén, a Köztársaság Házában tartott sajtótájékoztatóján „a spanyol állam és a hatóságok egyértelmű vereségének” nevezte a döntést„ – utalva arra, hogy a hatóságok késleltették az amnesztia alkalmazását –, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ez a „kezdeti bírósági döntés” önmagában nem jelent megoldást a Katalónia és Spanyolország közötti konfliktusra.

Hangsúlyozta azonban az amnesztiatörvény „óriási politikai jelentőségét”.

„Úgy döntöttünk, hogy száműzetésbe vonulunk, hogy a politikának szenteljük magunkat, és addig nem álltunk meg, amíg biztosak nem voltunk abban, hogy visszatérésünknek politikai jelentése is lesz. Nem azért mentünk száműzetésbe, hogy megvédjük a saját politikai pártjainkat, hanem hogy megvédjük Katalónia népének intézményeit és jogait (…), és ugyanígy fogunk visszatérni: nem a pártunk, hanem a hazánk szolgálatában” – fogalmazott a 2017-es függetlenségi referendum első számú vezetője.

Tények a szavak mögött

A szépen hangzó szavak és érvek mögött azonban más, a hazatérését késleltető indokok is meghúzódhatnak. Mindenekelőtt az, hogy Puigdemont tulajdonképpen trónfosztott királyként térhet vissza, Katalóniában az elmúlt kilenc, de főképp az utóbbi két évben radikálisan átrendeződtek a politikai erőviszonyok. Ha ezen változtatni szeretne, hazatérése elengedhetetlen és sürgős, hiszen Pedro Sanchez miniszterelnök hétfőn előrehozott választáőst írt ki november 29-re.

Jelen erőviszonyok közepette azonban a közelgő választás egyik legnagyobb vesztesének épp Puigdemont pártja, a Junts per Catalunya (JxCat) ígérkezik. A JxCat támogatottsága ugyanis durván visszaesett a legutóbbi, 2024-es katalán választások óta. Olyannyira, hogy az Ipsos friss felmérése alapján a Puigdemont vezette formáció történelmi léptékű mandátumvesztéssel néz szembe, a  2024-es regionális választásokon szerzett 35 helyről mindössze 16-ra zuhanna vissza a katalán parlamentben és a madridi parlamentben jelenleg birtokolt 7 mandátumára sem számíthat. Legutóbbi, Katalónián belüli 21,6%-os támogatottságuk szinte pontosan a felére, 10,8%-ra csökkenne, ha most rendeznék a választásokat. Ez azt jelenti, hogy korábbi első, majd 2024-ben már második helyükről az ötödikre csúsznának vissza Katalóniában. Megelőzi őket a Katalán Szocialista Párt (PSC), a radikális jobboldali szeparatista Aliança Catalana, a Republikánus Baloldal (ERC) és a Vox is.

A madridi vezetéssel együttműködő, az elszakadást nem támogató szocialisták már 2024-ben élre álltak a régióban, de a Junts nagyarányú szavazatvesztése elsősorban egy új, radikális függetlenségpárti politikai erő, az Aliança Catalana térnyerésének köszönhető. A Junts hagyományos támogatói bázisa a jobbközép függetlenségpártiak soraiból állt össze, de ezek jelentős részét elhódította a Sílvia Orriols vezette, bevándorlásellenes és radikális szeparatista Aliança Catalana, amely a felmérések szerint akár 30 mandátumot is szerezhet.

A Juntsnak az is megártott, hogy külső támogatást biztosított Pedro Sanchez legutóbbi baloldali kisebbségi kormányának az amnesztiatörvényért cserébe. A szavazók egy része úgy érzi, hogy a párt túl sok kompromisszumot kötött Madriddal anélkül, hogy valódi előrelépést ért volna el a katalán függetlenség ügyében.

Mindezen túl kaotikus volt a Junts utóbbi két évben tanúsított politikája. Két éve még támogatta a Sanchez-kormányt, de egy éve már kifarolt mögüle, és hivatalosan az ellenzék részének nevezte magát. Csakhogy ez az ellenzék a jobbközép Néppártból (PP) és a szélsőjobb Voxból áll, az ő kormányrakerülésük esetén nemcsak a bármiféle függetlenedési mozgalmak számíthatnak szigorításokra, hanem a régiók jelenlegi autonómiája is szűkülhet.

A Junts és Puigdemont légüres térbe, ingoványos talajra került, ahonnan igen nehéz lesz újra élre törni, főképp úgy, hogy az elsőszámú vezető továbbra is a kockázatmentes emigrációt választja, miközben a radikális Aliança politikusai a helyszínen „állják a sarat”.