Legalább 38 milliárd dollárra rúg az iráni háború ára, kezdenek kiürülni az amerikai fegyverraktárak

Az Egyesült Államok iráni háborújának pénzügyi mérlege gyorsabban nő, mint ahogy a washingtoni döntéshozók tavasszal számoltak vele. A Pentagon főfelügyelőjének szeptemberben nyilvánosságra hozott jelentése szerint az Operation Epic Fury június 29-ig 33,4 milliárd dollárba került. A kongresszusi költségvetési hivatal ennél frissebb becslése már mintegy 38 milliárd dollárra tette a védelmi tárca költségeit augusztus 1-jéig. Az összegben a kilőtt lőszerek, a harctéri veszteségek, a megnövekedett repülési órák, az üzemanyag és más műveleti tételek is szerepelnek. A számok önmagukban is jelentősek, de a konfliktus legnagyobb katonai problémája egyre kevésbé a közvetlen költség. A felügyelői jelentések szerint a hadjárat súlyosan megterhelte az amerikai precíziós fegyver- és légvédelmi készleteket. Június végéig több mint 22 milliárd dollár értékű muníció fogyott el, miközben a hadiipar több kulcsfontosságú rakétából nem tud olyan gyorsan újat gyártani, amilyen ütemben a készletek csökkennek.  

A drága rakéta az olcsó drón ellen

Az iráni konfliktus egyik legfontosabb tapasztalata a légvédelem költségcsapdája. Egy viszonylag olcsón gyártható drón vagy egyszerűbb rakéta ellen sokszor több millió dolláros elfogórakétát kell indítani. Ha a támadó nagy számban képes eszközöket küldeni, a védekező fél akkor is komoly veszteséget szenvedhet, ha a legtöbb célpontot megsemmisíti. A raktárak kiürülése ezért stratégiai kérdéssé vált, különösen a Patriot- és más nagy értékű rendszereknél. A Pentagon vezetése közben nemcsak a Közel-Keletre figyel. Az Egyesült Államoknak egyszerre kell készleteket fenntartania Európa, a Csendes-óceán és saját területe védelmére. Ha az iráni hadszíntér a vártnál több rakétát köt le, az más térségekben is szűkíti Washington mozgásterét. A Reuters október eleji összegzése szerint a konfliktus, Ukrajna támogatása és a csendes-óceáni jelenlét együttesen hatalmas nyomást gyakorol az amerikai készletekre. A harcok február 28-án kezdődtek amerikai és izraeli műveletekkel. Áprilisban csökkent az intenzitás, majd újabb csapások következtek. A Pentagon felügyelői június végéig több mint ötvenezer amerikai katonát számoltak a hadműveleti térségben. Ugyanezen időszakig 18 amerikai katona halt meg, közülük 11 harci cselekményben, és több százan megsebesültek. Azóta is történtek iráni támadások amerikai támaszpontok ellen, így a teljes mérleg tovább változhat.

A rezsim nem omlott össze

A katonai eredmények vegyesek. Az amerikai és izraeli légierő súlyos károkat okozott iráni rakéta-, drón- és nukleáris infrastruktúrában, és több vezető személyiséget is kiiktatott. A teheráni hatalmi rendszer azonban nem omlott össze. Irán alkalmazkodott a légi fölényhez: gyártási kapacitásokat telepített föld alá, decentralizálta az irányítást, és folytatta a regionális célpontok elleni támadásokat. A nukleáris program körül emiatt továbbra is nagy a bizonytalanság. A korábban ismert létesítmények elleni csapások nem jelentik automatikusan a program felszámolását, mert a technológiai tudás, az anyagkészletek és az új, mélyebben védett telephelyek lehetősége megmarad. Washington időről időre újabb támadásokkal fenyeget, Teherán pedig arra törekszik, hogy a fennmaradó képességeket minél nehezebben támadható helyekre telepítse. A konfliktus közben a tengeri útvonalak biztonságát is megrendítette. A Hormuzi-szoros és a Vörös-tenger térségében minden újabb támadás növeli a hajózási és biztosítási költségeket. Az Öböl államai jelentős összegeket költenek új légvédelmi rendszerekre, miközben az energiapiac a szállítási fennakadások kockázatát árazza. A katonai kiadások így közvetve az olaj- és szállítási költségekben is megjelennek. A hadjárat emberveszteségei és eszközkárai szintén növelik a politikai nyomást. A Pentagon főfelügyelője nemcsak a kiadásokat, hanem a repülőeszközök elvesztését és a támaszpontok sebezhetőségét is vizsgálja. Az októberben nyilvánosságra került kongresszusi összegzések több tucat megsemmisült vagy megrongálódott amerikai repülőeszközt sorolnak fel, köztük pilóta nélküli rendszereket. Ez tovább növeli az utánpótlás és a javítás költségeit. Washington júniusban 87,6 milliárd dolláros pótlólagos finanszírozást kért több közel-keleti és kapcsolódó célra, ebből 67,1 milliárdot a védelmi tárcának szántak. Ez nem azonos a már elköltött összeggel, de jól mutatja, milyen léptékű forrásigénnyel számol a kormányzat. A Kongresszusban ezért egyre élesebb a vita arról, mennyi ideig finanszírozható a jelenlegi katonai jelenlét. Az Operation Epic Fury eredetileg gyors, nagy erejű hadjáratnak indult. Őszre azonban egy hosszabb konfliktus költség- és utánpótlási problémáit mutatja: a csúcstechnológia fölénye önmagában nem oldja meg azt, ha a fegyverek pótlása lassabb, mint a felhasználásuk.