Az Eiffel-torony mögött repedezik a rendszer: pénzügyi és biztonsági botrány Párizsban

A párizsi Eiffel-torony a világ egyik legismertebb műemléke, ám a képeslapok mögött egyre súlyosabb működési problémák rajzolódnak ki. A Le Monde szeptemberi tényfeltárása szerint az üzemeltető Société d’Exploitation de la Tour Eiffel, a SETE pénzügyi, biztonsági és irányítási gondjai már közvetlenül érinthetik a dolgozók és a látogatók biztonságát, valamint az 1889-ben átadott vasszerkezet állapotát is. A botrány egy különös ügyből indult. Szeptember elején egy ultrakonzervatív hindu vallási közösség küldöttsége látogatott a toronyhoz, és az esemény körül olyan szervezési döntések születtek, amelyek miatt női alkalmazottakat távol tartottak a delegációtól. Az eset sztrájkot és vizsgálatokat váltott ki, de hamar kiderült, hogy csak a felszínt kapargatta: a francia lap belső dokumentumokra és alkalmazotti beszámolókra hivatkozva ennél jóval régebbi problémákat tárt fel.

Veszteség, drága vezetés, gyenge ellenőrzés

A SETE szinte teljes egészében Párizs városának tulajdonában áll, és koncesszióban működteti, tartja karban és korszerűsíti a tornyot. A létesítmény évente mintegy hatmillió látogatót fogad, ezért első pillantásra nehezen érthető, miként tudott az üzemeltetés tartós pénzügyi gondokba kerülni. A Le Monde vizsgálata szerint a járvány évei és a felújítások mellett a bérköltségek növekedése, a rosszul szervezett beruházások és a vezetési hibák is hozzájárultak a veszteségekhez. A társaság irányítását különösen sok bírálat éri. Patrick Branco Ruivo vezérigazgató környezetében több olyan vezető dolgozik, aki korábban a párizsi városházán töltött be tisztséget, ami összeférhetetlenségi és klientúraépítési kérdéseket vetett fel. A probléma nem az, hogy önkormányzati háttérrel érkeztek szakemberek, hanem az, hogy a kinevezések átláthatóságát és szakmai indokoltságát többször megkérdőjelezték.

A pénzügyi helyzethez munkaügyi konfliktusok is társulnak. A párizsi fellebbviteli bíróság 2025 októberében pénzbírsággal sújtotta a SETE-t, mert a vállalat éveken át nem megfelelően tájékoztatta a dolgozói érdekképviseletet az ólomveszéllyel kapcsolatos vizsgálatokról és a szükséges védelmi intézkedésekről.

  A döntés azt erősítette meg, hogy a szervezeti gondok nem egyszeri hibákból, hanem az ellenőrzés és a belső kommunikáció hiányosságaiból fakadnak.

Rozsda, ólom és biztonsági rések

Az Eiffel-torony fenntartása különösen összetett feladat. A vasvázat rendszeresen újra kell festeni, a régi festékrétegek között pedig ólomtartalmú anyagok is vannak. A 2024-es párizsi olimpia előtt felgyorsított karbantartási program során ismét napirendre került, miként lehet úgy eltávolítani és újrafesteni a rétegeket, hogy se a dolgozókat, se a látogatókat ne érje egészségkárosító terhelés. A korábbi munkák során több alkalommal merült fel ólomexpozíció gyanúja, emiatt bírósági és munkaügyi eljárások is indultak.

A Le Monde beszámolója biztonsági hiányosságokról is írt: meghibásodó megfigyelőrendszerekről, jogosulatlan behatolásokról és olyan üzemzavarokról, amelyek azt mutatják, hogy a torony működtetése messze nem olyan zökkenőmentes, mint azt a turisták a földről érzékelik.

  Az sem megnyugtató, hogy a szerkezet bizonyos részein rozsda jelent meg. Önmagában a korrózió nem jelenti azt, hogy az Eiffel-torony közvetlen veszélyben lenne, de rendszeres és szakszerű kezelést igényel. A gondok azért különösen érzékenyek, mert a torony egyszerre műemlék, turisztikai attrakció és hatalmas bevételt termelő márka. Éppen ezért a működtető cég hibái nem kezelhetők egy átlagos önkormányzati vállalat belső ügyeiként. A látogatók bizalma, a munkavállalók védelme és a műemlék megóvása ugyanannak a rendszernek a része. A torony története különösen érzékennyé teszi a fenntartás kérdését. Gustave Eiffel szerkezete eredetileg ideiglenesnek készült az 1889-es világkiállításra, mégis Párizs egyik legfontosabb jelképévé vált. Éppen ezért minden karbantartási vita gyorsan országos üggyé nő: nem csupán egy épület állapotáról van szó, hanem arról is, hogyan bánik Franciaország a saját legismertebb műszaki örökségével. A francia főváros számára ráadásul gazdasági kérdés is, hogy a torony zavartalanul működjön. A jegybevételek mellett éttermek, üzletek, rendezvények és licencbevételek kapcsolódnak hozzá, a turistaforgalom pedig a környező kerületek és a teljes párizsi szolgáltatási szektor számára fontos. Egy tartós üzemzavar ezért jóval nagyobb veszteséget okozna, mint amit a SETE saját mérlege mutat. A párizsi városvezetés számára ezért kettős feladat adódik. Egyrészt rendeznie kell a SETE irányítását, átláthatóbb kinevezésekkel és szigorúbb pénzügyi ellenőrzéssel. Másrészt garantálnia kell, hogy a karbantartásra és biztonságtechnikára szánt pénzek ne szoruljanak háttérbe az igazgatási kiadásokkal szemben. Az Eiffel-torony nem omlik össze, és a vizsgálatok sem ezt állítják. A francia sajtó által feltárt problémák azonban azt mutatják, hogy a „vaslady” körül jóval több a repedés, mint amennyi kívülről látszik.